A művészetterápiás foglalkozásokon azzal a belső részünkkel tudunk találkozni, amit szavakkal alig vagy egyáltalán nem tudunk elérni. Az elkészült "műveinken" keresztül viszont szembenézhetünk az erőforrásainkkal, a gyengeségeinkkel, a félelmeinkkel, a szorongásainkkal. Hiszem, hogy él a belsőnkben egy olyan erőteljes mag, ami segíthet minket a gyógyulásban, a változásban! Hiszem, hogy az ember képes feléleszteni az öngyógyító képességét! Segítség lehet ebben a folyamatban az az alkotó munka, amely által megerősödik az önismeret, az önbecsülés és újra élete irányítójának érezheti az ember önmagát. A legtöbb ember számára a kreatív feladatok és az alkotás maga is élmény. Ha még ezáltal az életminősége is javulhat az kész főnyeremény lehet.
A művészetterápia színtere a csoport, ami a demokratikus rend érvényre juttatásával segíti a részvevőket az aktuális csoportba integrálódni. Ezen folyamat közben az alkotó pszichés és szociális világa is feltárulhat, valamint az értékrendszere is megjelenik.
Kisgyermekek számára a belső folyamatok tudatosítása még igen elvont, megfoghatatlan. Feléjük inkább szimbólumokban, a mesék világán keresztül juthat el, hogy mi az erősségük, mitől félnek és mindezzel hogyan lehet megküzdeni. A gyerekek nagyjából 8-9 éves korig nem tudják pontosan megmondani, mitől is félnek, ezért a félelmeiket szavakkal, racionális úton oldani nem igazán lehet.
Mesés, játékos feladatokon keresztül a gyerekek megküzdési stratégiái is fejleszthetők. Előhívható a bennük lévő hős, akinek van mersze a saját életétre hatással lenni. A népmesék birodalma kiapadhatlan forrása az elakadt élethelyzetek gyógyításának, ezért is szeretném az egyik hangsúlyt a népmesék felhasználására tenni. Nagyon sokat tanulhatunk a mesehősöktől, akik kilépnek a komfortzónájukból, hogy megkeressék az elveszett boldogságot. Hány és hány akadály állja útjukat, megannyi próbát kell kiállniuk, de mindig érkezik segítség valamilyen formában. Észreveszi-e, felismeri-e, tud-e élni vele? És mi felismerjük-e a segítő embereket, helyzeteket, próbákat? A mesehősök a jelenben élnek! Nem álmodoznak a múltról, nem tervezgetik a következő heti tanácskozást vagy dolgozatot. Ott a próba az orra előtt, most kell jelen lenni, most kell segíteni vagy megvédeni-e saját magát. Van egyfajta életbártorság is a mesehősökben, ahogy elindulnak... Szinte minden népmese azzal kezdődik, hogy a főszereplő így vagy úgy, de útnak indul.
A művészetterápiás foglalkozásokon viszont nincs "kell". Nem a művészi szépségre törekszünk, hanem az érzelmeink, a belsőnk kifejezésére. Ehhez nem kell tudni rajzolni, nem kell tudni kézműveskedni, nem kell tudni zenélni.
