Művészetterápia | Hajnart | Művészetterápia és üvegtárgy festés

Budai Hajnalka

Foglalkoztam bölcsődés, óvodás és általános iskolás korú gyerekekkel, eddig összesen 27 évet. Voltam velük családi napköziben, gyermekotthonban, keresztény iskolában, "elit"- és alapítványi iskolában is. Gyerek viselkedések széles spektrumával szembesültem már szakemberként és 8 éve immár anyaként is.

Végzettségeim

2016: Művészetterapeuta – Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület
2000: Tanító – Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara, Nagykőrös
1997: Szociális munkás – Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest

Szakmai tapasztalatom

Neurotikus és antiszociális gyerekek tanítása 3 év
Keresztény iskolában eltöltött 12 év
Művészetterápiás foglalkozások vezetése
Tábor szervezés és -vezetés
Kézműves foglalkozások szervezése, lebonyolítása

Mi is az a művészetterápia?

A művészetterápia a képzőművészet-, a zene-, a mozgás- és biblioterápiára (irodalmi alkotásokkal foglalkozó terápia) összefoglaló neve.
A lényege, hogy kreatív alkotásainkon keresztül azzal a belső részünkkel tudunk találkozni, amit szavakkal, alig vagy egyáltalán nem tudunk megfogalmazni. Az elkészült "műveinken" keresztül viszont szembenézhetünk az erőforrásainkkal, a gyengeségeinkkel, a félelmeinkkel, a szorongásainkkal.

Mire jó egy művészetterápiás csoport?

Legfőképpen az önismeret fejlesztésére.
Mit üzennek a konfliktusaim?
Mit üzennek a számomra nehezen elviselhető emberek?
Mit üzen az a probléma, amivel hosszú ideje küzdök már?
A kérdéseket még lehet sorolni.

Mi történik egy művészetterápiás foglalkozáson?

A művészetterápiás foglalkozásokon azzal a belső részünkkel tudunk találkozni, amit szavakkal alig vagy egyáltalán nem tudunk elérni. Az elkészült "műveinken" keresztül viszont szembenézhetünk az erőforrásainkkal, a gyengeségeinkkel, a félelmeinkkel, a szorongásainkkal. Hiszem, hogy él a belsőnkben egy olyan erőteljes mag, ami segíthet minket a gyógyulásban, a változásban! Hiszem, hogy az ember képes feléleszteni az öngyógyító képességét! Segítség lehet ebben a folyamatban az az alkotó munka, amely által megerősödik az önismeret, az önbecsülés és újra élete irányítójának érezheti az ember önmagát. A legtöbb ember számára a kreatív feladatok és az alkotás maga is élmény. Ha még ezáltal az életminősége is javulhat az kész főnyeremény lehet.

A művészetterápia színtere a csoport, ami a demokratikus rend érvényre juttatásával segíti a részvevőket az aktuális csoportba integrálódni. Ezen folyamat közben az alkotó pszichés és szociális világa is feltárulhat, valamint az értékrendszere is megjelenik.

Kisgyermekek számára a belső folyamatok tudatosítása még igen elvont, megfoghatatlan. Feléjük inkább szimbólumokban, a mesék világán keresztül juthat el, hogy mi az erősségük, mitől félnek és mindezzel hogyan lehet megküzdeni. A gyerekek nagyjából 8-9 éves korig nem tudják pontosan megmondani, mitől is félnek, ezért a félelmeiket szavakkal, racionális úton oldani nem igazán lehet.

Mesés, játékos feladatokon keresztül a gyerekek megküzdési stratégiái is fejleszthetők. Előhívható a bennük lévő hős, akinek van mersze a saját életétre hatással lenni. A népmesék birodalma kiapadhatlan forrása az elakadt élethelyzetek gyógyításának, ezért is szeretném az egyik hangsúlyt a népmesék felhasználására tenni. Nagyon sokat tanulhatunk a mesehősöktől, akik kilépnek a komfortzónájukból, hogy megkeressék az elveszett boldogságot. Hány és hány akadály állja útjukat, megannyi próbát kell kiállniuk, de mindig érkezik segítség valamilyen formában. Észreveszi-e, felismeri-e, tud-e élni vele? És mi felismerjük-e a segítő embereket, helyzeteket, próbákat? A mesehősök a jelenben élnek! Nem álmodoznak a múltról, nem tervezgetik a következő heti tanácskozást vagy dolgozatot. Ott a próba az orra előtt, most kell jelen lenni, most kell segíteni vagy megvédeni-e saját magát. Van egyfajta életbártorság is a mesehősökben, ahogy elindulnak... Szinte minden népmese azzal kezdődik, hogy a főszereplő így vagy úgy, de útnak indul.

A művészetterápiás foglalkozásokon viszont nincs "kell". Nem a művészi szépségre törekszünk, hanem az érzelmeink, a belsőnk kifejezésére. Ehhez nem kell tudni rajzolni, nem kell tudni kézműveskedni, nem kell tudni zenélni.

Mit nyerhetek egy önismereti csoporttal?

Rálátást a saját mozgatórugóimra.
Döntésre való képességet, azokban a helyzetekben, ahol ki kell állnom saját magamért.
Reálisabb énképet önmagamról. Ami nem is kevés.

Hogyan kerültem kapcsolatba a művészetterápiával?

Bár a vezetéshez szükséges jogosítványt szereznünk, az ennél sokkal fontosabb és életeket, sőt generációk életét meghatározó szülői szerep betöltéséhez sajnálatos módon nem szükséges semmilyen vizsga vagy tanulási szakasz.

Foglalkoztam bölcsődés, óvodás és általános iskolás korú gyerekekkel, eddig összesen 24,5 évet. Voltam velük családi napköziben, gyermekotthonban, keresztény iskolában, "elit"- és alapítványi iskolában is. Gyerek viselkedések széles spektrumával szembesültem már szakemberként és 5 éve immár anyaként is. Minden pszichológiai tudásom, valamint a tanítóként és szociális munkásként szerzett tudásom alátámasztja azt a legfontosabb tényt, hogy milyen nagy mértékben befolyásolja az ember életét az az első néhány év, amit vagy az anyjával tölthet a gyermek vagy sem. Hogy milyen kötődés alakul ki egy gyermekben az az első életévben eldől, attól függően, hogy az anya érzékenyen reagál-e a gyermek szükségleteire vagy sem. Mit él meg egy csecsemő, egy kisgyermek a világból? Érdemes megszólítanom a világot, mert figyelnek rám, vagy sem. Ez a tapasztalás egész életünkre kihat.

Természetesen a későbbi szülő-gyermek kapcsolat is meghatározó, de az alapvető kötődési mintázat, ami alapján a párkapcsolati és egyéb konfliktusainkat kezeljük egészen a korai időszakig nyúlik vissza.

Sokéves tanítói munkám alatt is végig úgy éreztem, hogy a gyerekeknek nem a tudás átadásában kell leginkább segítenem, hanem a lelki fejlődésükben. Ezért először képi kifejzéspszichológiát kezdtem el tanulni. Nagyon ígéretesnek és izgalmasnak tűnt az a két éves akkreditált program, amibe belevágtam, ám a főoktató nem óhajtotta a tudását átadni, nekem pedig nem papírra, hanem a szakmai ismereteim bővítésére volt szükségem.
Nem sokkal később találtam rá a művészetterápiára, ahol a bennem élő irányultságok tudással, szakmai ismeretekkel párosultak. Az, hogy az ember teste, lelke, szellemisége egy egység, ami oda-vissza hat egymásra, az ezen a 3 éves képzésen még inkább megerősödött bennem.

A klasszikus népmesékben a mesehősök útnak indulnak, átvágnak a sötét, félelmetes erdőn, akadályokat küzdenek le, amihez segítőket és segítő tárgyakat lelnek menet közben. Cél lebeg előttük és ha időnkét el is térnek ettől, a végére mindig célba érnek.

Mesés, játékos feladatokon keresztül a gyerekek megküzdési stratégiái is fejleszthetők. Előhívható a bennük lévő hős, akinek van mersze a saját életétre hatással lenni.

A gyerekek, csakúgy, mint a felnőttek ezerféleképpen értelmezik ugyanazt az instrukciót. Az iskola uniformizálásra törekszik az ábrázolásban ugyanúgy, mint a matematikai feladatok megoldásakor. Egy madárfészek csak a fán lehet, csak barna ágakból, a nap csak sárga lehet, a fű zöld... Mindez az alkotó kedvet, a szabadon gondolkodást, az önkifejezést, szépen lassan megfojtja.

Az emberek 90%-ának a rajzfejlődése legkésőbb 10 éves korában abba marad. Nem tévedés. 10 éves korában.
Miért? Mert osztályoznak minket, mert minősítenek, mert nem engedik az egyéni látásmódot, mert azt nem úgy kell, hanem emígy...
A művészetterápiás foglalkozásokon viszont nincs "kell". Nem a művészi szépségre törekszünk, hanem az érzelmeink, a belsőnk kifejezésére. Ehhez nem kell tudni rajzolni, nem kell tudni kézműveskedni, nem kell tudni zenélni.

Miben tud segíteni egy művészetterápiás foglalkozás kismamák számára?

A kismamákban milliónyi kérdés, gondolat tolong. Az egyik leggyakoribb kérdés: Vajon tudok-e jó anyuka lenni? Vajon menni fog-e? Árthat-e a kisbabámnak, ha stresszes időszakot élek, ha meghalt egy családtagom, ha beteg vagyok, ha beteg van a környezetemben? Lehet-e szexuális életet élni? Mi van, ha a párom nem kíván pocakosan? Köze van-e a terhességhez a mostani rémálmaimnak? Árthatnak-e ezek a babának?
Képes leszek-e megszülni a babámat? Kibírom-e a fájdalmat? Mi lesz, ha nem úgy történik a szülés, ahogy elterveztem/tük?
Legtöbbször valamiféle óvó, féltő hozzáállás van egy leendő anyukában, de az is előfordulhat, hogy rossz élethelyzetbe, rossz apától, rossz ez-az-amaz, miatt nem örül a leendő anyuka. Ha mégis megtartja ezek után is a babáját gyakorlatilag végig vívódja a várandósság időszakát.
Van, akiben családi traumák, betegségek, hiedelem rendszerek keltenek félelmet, szorongást. Tovább adom-e, amit hoztam? Örökli-e, ami a párom családjában van?

Megannyi kérdés, kétely?
Mindezekre kereshetünk együtt választ vagy megoldást egy művészetterápiás csoport segítségével. Mi történik ilyenkor. Egy felépített rendszer mentén haladva, a saját alkotásokon és a csoport visszajelzései alapján egy önismereti útba kezdenek a kismamák. Már az is erőt adhat, hogy hasonló problémákkal küzdő sorstársakkal együtt lehet, de a folyamat maga sok segítséget ad a felmerülő kérdések, konfliktusok kezelésében. Valamint szert tehetnek egy olyan kompetencia élményre/érzésre, amivel asszertív módon tudják képviselni az érdekeiket a szülés előtt és szüléskor is. Szükség esetén relaxációs technikákat tanulhatunk, amik közvetlen a szülés közben lehetnek igen hasznosak.